Táplálkozás - II. rész

Élelmiszereink

Alapanyagok
Akik nem éppen a tini korosztályba tartoznak, azok nyilván emlékeznek még a régi, Magyarországon elterjedten termelt, tenyésztett fajtákra. Csak néhány példát sorolok fel.
Almáknál a Jonatán (nem olyan volt, mint most), a Golden (az sem olyan volt), a Húsvéti rozmaring; burgonyánál a Gül Baba vagy a Kisvárdai Rózsa; a nemzetközileg elismert magyar búza (sajnos a fajta nevét nem tudom).
Sertésnél a Mangalica; szarvasmarhánál a Magyar Szürke és a Magyar Tarka, tyúknál a Kendermagos. És ez tényleg csak néhány példa volt.
Ezeknek a régi fajtáknak a zöme manapság már nem található meg a piacon és a gazdaságokban. Újabbakat nemesítettek ki helyettük.

Fajtanemesítés
Középiskolai tanulmányaimból tudom (még a hatvanas évekből), hogy a nemesítések célja évtizedeken keresztül az volt, hogy az új fajta
   - legyen rövid tenyészidejű,
   - ne legyen érzékeny a betegségekre,
   - növényeknél a termése legyen tetszetős,
   - jól bírja a szállítást és a tárolást,
   - viselje jól az ipari feldolgozást
   - és persze legyen ízletes.
Hogy egyébként mik a beltartalmi értékei (vitamin-, ásványi anyagok, stb.)? Az nem volt a nemesítők feladata, legfeljebb dokumentálták, és beszéltek róla a bevezetett fajtáknál.
Így aztán eljutottunk azokhoz a ma ismert és kapható fajtákhoz, amelyeknek a beltartalmi értékei általában alaposan elmaradnak a régi fajtákétól. Ezt a tényt már több vizsgálattal bebizonyították.

Termelés
Valamikor, a kisgazdaságokban - ismertebb nevükön a paraszt-gazdaságokban - vetésforgót használtak, vagyis az adott földben minden évben mást termeltek, és az sem volt mindegy, hogy milyen sorrendben. Sőt, az adott földterületet időnként egy évre parlagon hagyták, pihentették. Mindemellett a föld tápanyag-visszapótlására természetes trágyát használtak. A talajművelés  nem csak szántásból, trágyázásból állt, hanem  teljsen természetes volt a kapálás, sőt a kézi gyomlálás is.
Az állatokat természetes  - többnyire saját termelésű  - tápanyagokkal etették, és legalább részben szabad levegőn tartották megfelelő mozgástérben.
Manapság - amennyire utazásaim közben látom - a vetésforgót ugyan használják valamennyire, de parlagon hagyásról szó sincs. A természetes trágyát is egyre ritkábban használják (egyre kevesebb a haszonállat, egyre kevesebb a trágya). Annál természetesebb viszont a folytonos műtrágyázás. Amint ma már sokan tudják, a műtrágyázás közel sem váltotta be hozzá fűzött reményeket. Nem pótolja teljes egészében a hiányzó tápanyagokat, és egyéb, nem teljesen bizonyított problémák is vannak vele (felszívódás, felhalmozódás, lebomlási idő). A talajművelés pedig a szántás és a műtrágyázás mellett intenzív gyomirtózásból áll.
Vagyis azonos mennyiségű termény előállításához a sok munka és a "természetközeliség" helyett kevés munka és jó sok vegyszer.
Az állatokat ma már iparilag előállított tápokkal etetik, zsúfoltan, a minimálisnál is kissebb mozgástérben, és sok esetben a külvilágtól hermetikusan elzárt istállókban tartják.
És mindehhez még hozzájön az, hogy akár csak 30-40 évvel ezelőtthöz képest is mennyivel szennyezettebb környezetben élünk, és ebben a környezetben termeljük az élelmiszereink alapanyagait is.

Tehát a régi időkhöz képest élelmiszereink előállításához
   - értéktelenebb fajtákat termelünk, tenyésztünk
   - a termelési módszerek célja a gazdaságosság, és nem az érték
   - mindezt szennyezett környezetben hajtjuk végre, miközben tovább
     szennyezünk.

És az így előállított alapanyagokat hogyan használjuk fel?
Sajnos az sem jobb! Erről példákat olvashat a következő, Élelmiszeripar című oldalamon. 

---

Oldal: Táplálkozás II.
Boldogság? Egészség és siker! Talán „csak” ennyi kell hozzá. - © 2008 - 2024 - boldogulas.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat